Sötét idők - Závada Pál Idegen testünk című könyvéről

Október 08. 10:11

1940 szeptembere. Weiner Janka fotográfus Fővám téri műteremlakásában különleges, színes társaság gyűlik össze: zsidók és félzsidók, svábok és magyarok; kereskedők és politikusok, újságírók és családanyák. Érvelnek, beszélnek, meggyőzni és lehengerelni vágynak, ezért megint csak beszélnek. Závada Pál negyedik regénye, az Idegen testünk ugyanis a nyelv, a beszéd regénye.

Na meg a huszadik századé. Az Idegen testünk szereplőit - a sváb Flamm Johannkától a félzsidó Palcsiig - együtt ugyan csak egyetlen éjszakára látjuk, mégis végigkövethetjük a sorsukat az 1920-as, 1930-as évektől egészen a II. világháború befejezéséig, sőt 1956-ig. Eközben pedig olyan eseményeknek lehetünk tanúi, mint a második bécsi döntés, Észak-Erdély visszacsatolása, a zsidótörvények meghozatala, a zsidóüldözés, és persze a nyilas, majd a kommunista hatalom - ám nem úgy, ahogy azt egy történelmi regény olvasása közben várnánk. Závada nem azt mutatja be, hogy mi történik, hanem azt, hogy mit gondolnak a szereplők - svábok, magyarok, keresztények és zsidók - a huszadik század legvéresebbnek vagy a legmagasztosabbnak tartott eseményeiről. Nehéz, majdhogynem megvalósíthatatlan feladatra vállalkozik ezzel, amely mégiscsak sikerül: megelevenednek a kor sváb, magyar, zsidó embereinek gondolatai. Ezzel pedig minden más műnél közelebb hozza a 21. századi olvasóhoz a mára már leckeszagúvá vált harmincas-negyvenes éveket.

Kegyetlen könyv az Idegen testünk. Szarkasztikus, sőt ironikus: minden magasztosságot lefejt az olyan eseményekről, mint az első és második bécsi döntés, mint Felvidék és Észak-Erdély visszacsatolása. Hiszen hiába a díszes kolozsvári bevonulás, ha a magyar katonák több ezer halott, ártatlan civilt hagytak a hátuk mögött a dicsőséges menetelés közben. Alig akad olyan szereplő, aki pátosszal beszélne a nagy magyar szellemről, a magyarság összetartásáról, a nemzetanya testébe visszakerülő honfitársakról - ő is csak beszélne, ha nem nevetné ki őt az összes többi szereplő. "Ha nemzetünk tiszta erkölcsisége kivívja mindazok hódolatát, akik tisztelni tartoznak népünk fajiságát és lelkiségét… Ugyan már, legyintünk rá, harcosaink erejét tartoznak tisztelni, sőt félni, a többi maszlag, mondjuk, de közben arra gondolunk, hogy sokat ivott már ez a Bálint". Nem véletlen ez a szarkazmus: Závada regénye az arcunkba csapja azt, hogy nem létezik az, amit évszázadok óta hazudunk magunknak. Nincs magyar egység, nincs nagy magyar szellem. Öröklött, örökös, leküzdhetetlen megosztottság van: zsidók és nem zsidók, svábok és nem svábok, erdélyiek és nem erdélyiek, gazdagok és szegények, baloldaliak és jobboldaliak között. Idegen testek vagyunk, még akkor is, ha életünket magyarok között éljük le - ma még védettek vagyunk, holnap már üldözöttek lehetünk származásunk, születési helyünk, vallásunk miatt.

Provokatív és aktuális regény ez: bár a cselekmény a negyvenes évekbe viszi vissza az olvasót, valójában időtlen és örök problémáról beszél. Idegengyűlöletről, antiszemitizmusról és rasszizmusról beszélnek a szereplők, leplezetlenül, nyersen. Érvek, gondolatmenetek állnak magukban, mindenféle kommentár nélkül, ordítva az olvasónak, hogy gondolkodj! Ehhez pedig minden segítséget megad a mű narrációja: a különleges, néhol jelöletlenül és meglepő hirtelenséggel az egyik szereplő nézőpontjából a másikéba ugró nézőpont lehetővé teszi, hogy mélyebben átlássuk a beszélők gondolatmenetét, érveit. A furcsa narráció néhol egészen vérfagyasztó, amikor az olvasó már-már megszokja, hogy folyamatosan más-más személy szempontjából tekint a történésekre, egyszer csak egészen furcsa nézőpontot kap: nyolcvan halott katonáét és civilét. "Lövéseink azonban az L alakú falucska felvégén csoportosuló saját csapataink közé is becsapódnak, ők pedig visszalőnek miránk - azaz mi pedig miránk -, mire mi aknavetőkkel lőjük szét a házakat, elég sokan bennégnek, a falucska megsemmisül, összesen vagy nyolcvan halott marad. Vagyis nyolcvanan maradunk ott holtak". Závada bebizonyította: nem kell ahhoz gettókat, gulágokat mutatni, hogy a huszadik századi pokol legsötétebb, legmélyebb bugyraiba kerüljünk.

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!