A legfrappánsabb zárómondatok nyomában járunk

Október 18. 18:09

A Könyvimádók Blog múlt héten a legfrappánsabb kezdőmondatok nyomában járt, most azonban az American Book Review százas listája alapján annak nézünk utána, melyek a leghatásosabb, legegyedibb vagy éppen leghumorosabb befejező mondatok a regényirodalomban. Íme, a mi tíz kedvencünk!

Az American Book Review 2008-ban nemcsak a legjobb kezdőmondatokból, hanem a legfrappánsabb záró mondatokból is összeállított egy százas listát - a top 100-ba többek között olyan művek kerültek be, mint a Száz év magány, Az öreg halász és a tenger és A 49-es tétel kiáltása. A legjobbak között rengeteg az amerikai író, a "legöregebb" díjazott mű a Don Quijote (1605), a "legfiatalabb" pedig Brian Evenson The Open Curtain (2006) című regénye.

Íme, a mi kedvenceink a százas listáról

"Felnézett az óriási arcra. Negyven év kellett hozzá, hogy megtanulja, miféle mosoly rejtőzik a fekete bajusz alatt. Ó, kegyetlen, szükségtelen félreértés! Ó, konok, önfejű számkivetés a szerető kebelről! Két ginszagú könnycsepp szivárgott le az orra tövébe. De most már rendben van, minden rendben van, a küzdelemnek vége. Diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." - George Orwell: 1984

"A cápák ártalmatlanul suhantak el mellettem, mintha lakat volna a szájukon; a vad tengeri sólymok eldugott csőrrel vitorláztak fölöttem. A második nap vitorlás közeledett, egyre közeledett és végül felszedett. A bolyongva járó Rachel volt, amely visszafordulva kereste elveszett gyermekeit, de csak egy árvát talált." - Herman Melville: Moby Dick

"Végül elképzelte, hogy kishúga felnő, de később is olyan tiszta, hű gyermekszíve lesz; mint most. Akkor majd maga köré gyűjti a kisgyermekeket, mesél nekik sok furcsa mesét, talán elmondja ezt a régi mesét is Csodaországról, s azok kíváncsian, csillogó szemmel hallgatják. Ő pedig átérzi együgyű bámulatukat, örömét leli együgyű örömükben, mert visszaemlékszik majd saját gyermekkorára s a sok boldog nyári napra." - Lewis Caroll: Alice Csodaországban

"Kiszökkent a kabinablakon, amint mondta, a jégtáblára, mely ott ringatódzott a hajó mellett. A hullámok hamarosan tovasodorták, s beleveszett a sötétségbe és messziségbe." - Mary Shelley: Frankenstein, vagy a modern Prométeusz

"Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló könnyű szellőre figyeltem, és eltűnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, akik odalenn alusznak ebben a békés földben." - Emily Bronte: Üvöltő szelek

"Minden esemény egyetlen láncsort alkot ezen a legeslegjobb világon; mert hisz ha nem rúgják fenéken, s nem ebrudalják ki egy szép kastélyból Kunigunda kisasszonyért, illetve szerelme miatt; ha nem gyötri meg az inkvizíció; ha nem járja be gyalog Amerikát; ha nem döfi le az ifjú bárót, és ha nem veszíti el száz eldorádói juhocskáját, bizony nem ehetne itt befőtt cédrátot és pisztáciát. - Igaz, úgy van - felelte Candide. - De vár ám a munka a kertben." - Voltaire: Candide vagy az optimizmus

"De itt már új történet kezdődik. Egy ember fokozatos megújhodásának, fokozatos újjászületésének története. Ahogy átmegy egyik világból a másik világba, megismeri az előtte addig ismeretlen valóságot. Ez új elbeszélés témája lehetne - de a mostani itt véget ér." - Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

"Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó." - George Orwell: Állatfarm

"Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?... Elég volt, gyerekek, csukjuk be a színházat, rakjuk el a bábukat. Játékunk véget ért." - William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

"Mert Don Quijote két kirándulása úgyis nevetségessé tette valamennyi kóbor lovag barangolását, és mindenkinek örömet meg mulatságot szerzett az ország határain belül és kívül. Ezzel teljesíted keresztény kötelességedet, mert jó tanáccsal szolgálsz rosszakaródnak; én pedig boldognak és szerencsésnek mondom magamat, hogy én voltam az első, és az ő irkafirkájának gyümölcsét is élveztem, amint csak óhajtottam, mert nem volt semmi egyéb kívánságom, csak az, hogy megvetés tárgyává tegyem az emberek előtt a lovagregények költött és sületlen históriáit, de az én igazi Don Quijotém története úgyis valamennyit megingatta, és nemsokára kétségkívül halomra is dönti." - Miguel de Cervantes Saavedra: Don Quijote

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!