Új Kertész Imre-könyvek jelennek meg

Október 29. 18:39

Két új Kertész Imre-könyv is megjelenik a Nobel-díjas író közelgő 80. születésnapjára. A megfogalmazás kalandja című kötetben esszék és interjúk szerepelnek, míg Az utolsó kocsmában egyes szám harmadik személyben a halálról meditál a szerző.

Mint azt Hafner Zoltán irodalomtörténész, A megfogalmazás kalandja című kötet szerkesztője, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa elmondta, ebben olvasható először a Sorstalanság című regény keletkezés-történetéről szóló interjú. A folyamatos jelenlét prózája címet viselő beszélgetésből kiderül például, hogy a regény nem csak Kertész Imre saját élettörténete, ahogy ezt sokan vélték, a Sorstalanságban benne van Nietzsche német filozófus gondolkodása az emberről, és Dosztojevszkij emberábrázolása is - mutatott rá Hafner Zoltán.
    
Hozzátette: az író fölhasznált a könyvhöz sok korabeli dokumentumot, mint például Korin Ferenc bankár dühös levelét Horthy Miklós kormányzóhoz - akinek egyik tanácsadója volt - amikor kiderült, hogy rá is vonatkoznak a zsidótörvények. Korin figuráját a regényben Kertész a Szakértő alakjában örökítette meg.
   
Most először olvasható nyomtatásban - A demokrácia: kultúra címmel - Vickó Árpád vajdasági műfordító, szerkesztő Kertész Imrével készült beszélgetése is, amely az újvidéki rádióban hangzott el. E két kuriózumon kívül a kötet tartalmaz még három, korábban újságokban megjelent beszélgetést is. A könyv első részében Esszémozaik cím alatt Kertész Imre hét eszmefuttatásának részleteiből válogatott a szerkesztő. A kötetet két esszé, az Egy kiállítás képei és az Európa nyomasztó öröksége című írás zárja, valamint a "...hogy végre elfogadjuk, szabadok vagyunk" című nyilatkozat, amelyet az író még 2005-ben, az akkor 70. születésnapját ünneplő Vigilia folyóirat körkérdésére adott válaszul.

Kiadják a legújabb Kertész-könyvet is

Az író születésnapját nem csak ezzel az egy kötettel ünneplik - november 9-én jelenik meg A végső kocsma című regény, amelyben a szerző egyes szám harmadik személyben a halálról meditál, de saját bevallása szerint a mű nem számvetés. "Meghalunk és nem szeretünk beszélni róla; meghalunk és nem tudjuk, hogyan halunk meg; meghalunk és úgy ér minket, mintha egy útonálló leütne bennünket a sarkon. Én nem akarok senki mást felkészíteni erre, de magamat igen. Van is ehhez egy jó regényformám. Az írónak remek témát ad a kezébe az, ami történik vele, hát ilyen regény A végső kocsma" - nyilatkozta korábban Kertész Imre.

Az egyetlen magyar Nobel-díjas író mostanában sorban kapja az elismeréseket, a frankfurti könyvvásáron esszéírói munkásságáért vehette át a Jean Améry-díjat, és tagjává avatta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia is. 2008-ban jelent meg Kertész Európa nyomasztó öröksége című kötete, amelyben az elmúlt húsz évben írt esszéinek javát gyűjti össze. Szinte valamennyi írás újabb és újabb számvetés azokkal a történelmi traumákkal és társadalmi problémákkal, amelyek a diktatúrák elmúltával is velünk maradtak.

Nem a Sorstalanság az egyetlen Kertész-mű

Ha legutóbb a Sorstalanság sikerén felbuzdulva vettél a kezedbe Kertész-könyvet, van mit bepótolnod: érdemes elolvasni például a K. dosszié című regényes párbeszédet, amely a szerző életéről, szüleiről, pályájáról, szerelmeiről, a szellemi szabadságért vívott harcról szól, és arról, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal. A Felszámolás című, 2003-ban megjelent regénye nyomozás az eltűnőben lévő életek után. A mű hőse, Keserű megpróbálja felkutatni különös barátja, az író B. eltűntnek hitt regényét. Annál is inkább, mert B. éppen a rendszerváltás idején, 1990-ben öngyilkosságot követ el. Mi motiválja végzetes tettét? Demonstráció? Rezignáció? Hagyatékban maradt drámájában ugyanis B. kísérteties előrelátással megírja Keserű és baráti köre jövőjét. Azt, hogy hogyan csúszik ki majd kezükből a saját életük, s hogyan válik "úgynevezett valósággá" mindaz, amit egykor kétségbevonhatatlan valóságnak, az életüknek hittek.

Izgalmas és megrendítő olvasmány a Valaki más, amely a kritikusok szerint párját ritkító élességgel és kíméletlenséggel mutatja be, hogyan talált rá a szerző az idegenben az otthonra, a nem-azonosban az azonosra. Hogy az idegenségben hogyan lehet megtartani saját identitását.

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!