Kedvenc könyvek: mit olvasott Móricz Zsigmond?

November 01. 09:05

Légy jó mindhalálig, Hét krajcár, Sárarany, Úri muri, Pillangó és az Árvácska - csak néhány regény és novella Móricz Zsigmond életművéből. Az író - aki alighanem mindenkit megérintett Nyilas Misi és Állami Árvácska történetével - maga is szenvedélyes olvasó volt. A Könyvimádók Blog utánajárt, melyek voltak a kedvenc könyvei.

"Az, amit kérdez, üzleti titok" - így kezdi Móricz Zsigmond összefoglalóját kedvenc és visszatérő olvasmányairól, amelyet Kőhalmi Béla kérésére kezdett el írni 1918-ban. A szerkesztő nyolcvanhét tudóst, művészt és akkor közéleti személyiséget kérdezett meg arról, kitől és mit olvasnak a legszívesebben, melyek voltak gyermekkoruk első meghatározó könyvei, és kit tartanak kedvenc szerzőjüknek. Az irodalmi vallomásokra egy közel százéves kötetben, a Könyvek könyvében talált rá a Könyvimádók Blog.

Móricz - akinek 1918-ra már megjelentek legnépszerűbb és legnagyobb sikert hozó novellái, például a Tragédia, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Szegény emberek és a Hét krajcár, valamint regényei közül a Sárarany és Az Isten háta mögött - első meghatározó irodalmi élménye gyermekkorához kötődik. "A legelső könyv, amit életemben olvastam, ötéves koromból származó emlék. Betegen feküdtünk az öcsémmel, ő négyéves volt. A nagybátyám azt kérdezte, mit hozzon a városból, én könyvet kértem, az öcsém (Doberdón esett el most 1915 őszén, harmincnégy éves korában...), ő szegényke, azt mondta, hogy: lovat. A bátyánk hozott nekem egy kis piros könyvet, neki egy falovat... S éppen úgy emlékszem ennek a kerekeken járó kis meklenburgi csodaállatnak a szagára ma is, mint annak a kis könyvnek idegen, azóta sem látott kastélyos, kuglófevő, parkban futkározó Karolina nevű kis úrilányaira... Mint egy elmúlt tündérvilág illata, szivárványa csillog felém a múltból" - írja.

Középiskolás korában kedvenc szerzői között szerepelt Kemény Zsigmond, a Zord idő, a Rajongók és az Özvegy és leánya című regények szerzője, Macaulay és Taine esszéi és értekezései. Nagy kedvence volt Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza - utóbbi szerzővel "olvasás közben sokat vitázott", de A láthatatlan ember és az isten rabjai című műveit nagyon szerette.

Egész korán, még gyermekkorában kezdett bele első Jókai-regényének olvasásába, amely akkor lenyűgözte. "Ugyanabban az időben, még hatéves korom előtt, kaptam az első Jókai hatást: a nagybátyám felolvasta egy este a nagyanyámnak (vendégségben voltunk akkor hosszú ideig náluk az öcsémmel ketten) az Elátkozott kastélyt... S abban olyan hátborzongató volt minden szereplő, s a kéményben lakott a ház kisasszonya... aki énekelt... Nekem nem volt azok között senki sem bolond, csak valami hallatlanul izgató emberi élet... Én azt hiszem, már akkor eltökélődtem, hogy csak író leszek, mert nem tudom, miért voltam volna már második gimnazista koromban annyira elszánt és mindennel leszámolt akarattal: író s csak író...". Később fájdalmas volt a visszatérése Jókai Mór regényeihez - mint Kőhalmi Bélának beszámolt, belekezdett az Erdély aranykora című regénybe, de negyven oldal után döbbenten tette le: "ezek az emberek nem élnek, soha nem is éltek". Irodalmi vallomása idején, 1918-ban Hermann Ottó és Vámbéry Ármin könyveit olvasta legszívesebben.

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!