120 éve született a Doktor Zsivágó szerzője

Február 09. 08:40

Százhúsz éve, 1890. február 10-én született Borisz Leonyidovics Paszternak Nobel-díjas orosz költő, író, a Doktor Zsivágó című világhírű regény szerzője.

Moszkvai művész-értelmiségi családból származott. Gyerekként a képzőművészetek iránt érdeklődött, kamaszként zenésznek készült, végül a moszkvai, majd a marburgi egyetemen hallgatott történelmet és filozófiát. Közben verseket írt, kezdetben a szimbolizmus ragadta magával, majd a futuristákhoz csatlakozott.
   
Az első világháború idején, minthogy a katonai szolgálatra egészségi okokból alkalmatlan volt, egy uráli vegyi üzemben dolgozott. A forradalom után a szovjet oktatásügyi népbiztosság könyvtárában kapott állást. 1922-ben jelent meg a forradalom ideje alatt keletkezett verseinek gyűjteménye Nővérem, az élet címmel, s ettől kezdve lett igazán népszerű és elismert költő. A húszas években megjelent műveiben a történelmi tematika, s egyre inkább a próza felé orientálódott.
   
A harmincas évek első felében még elismerték, 1934-ben az Írószövetség megalakulásakor Buharin a szovjet költők élvonalába sorolta, 1935-ben az antifasiszta írók párizsi kongresszusán a hivatalos küldöttség tagja volt. 1936-ban azonban több sajtótámadás érte költészetét, amiért az eltért a szocialista realizmus és a pártos költészet normáitól. Paszternak ezt követően bezárkózott, fordításokon dolgozott. 1943-ban ismét kötete jelent meg, a világháború idején irodalmi esteket tartott a katonáknak.
   
1945 után tíz évig írta az addigi életművét összegző, a tolsztoji, turgenyevi hagyományokat folytató Doktor Zsivágó című nagyregényt. Alkotása 1903-tól 1929-ig követi a főhős történetét, aki tipikus orosz értelmiségi, egyszerre orvos és költő, a test és a lélek bajainak gyógyítója. (A műből 1965-ben film is készült Omar Shariffal a főszerepben.)
   
A kéziratot Paszternak 1956-ban elküldte a Novij Mir című folyóiratnak, de visszautasították azzal az indoklással, hogy "rágalmazó módon ábrázolja az Októberi Forradalmat, a forradalmárokat és a Szovjetunió társadalmi rendszerét". A kéziratot ezután egyik olasz ismerőse csempészte ki Olaszországba, ahol az 1957-ben előbb olasz, majd orosz nyelven is megjelent. Egy év múlva már 18 nyelvre fordították le, s a Svéd Akadémia abban az évben az írónak ítélte a Nobel-díjat.
   
A döntést követően a Szovjetunióban rágalomhadjárat indult Paszternak ellen, akit a szovjet rendszer és a nép árulójának kiáltottak ki. Ő ezek után nem tehetett mást, a svéd akadémia elnökének írt táviratában lemondott a díjról. Helyzetén igazából ez sem változtatott: az Írószövetségből kizárták, megfosztották megélhetésétől, kiutasítását követelték. Végül nyílt levélben fordult Hruscsov pártfőtitkárhoz, kifejtve, hogy hazájának elhagyása a halállal volna egyenlő számára. Így végül maradhatott, ám ettől kezdve a rákkal és szívbajjal küszködve, visszavonultan élt peregyelkinói otthonában, egészen 1960. május 30-án bekövetkezett haláláig.
   
A hosszú elhallgatás után 1987-ben a Szovjet Írószövetség posztumusz visszafogadta tagjai közé, s megindult teljes rehabilitációja. 1989-ben a svéd akadémia törölte az írónak a Nobel-díjra vonatkozó elutasítását, s a díjat ünnepélyes keretek között átadták fiának, Jevgenyij Boriszovicsnak.
A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!